Szólád Község
Önkormányzata
Képviselő-testületének
rendeletei

Szólád Község
Önkormányzata
Képviselő-testületének
üléséről készült jegyzőkönyvek

Közérdekű adatok

Helyi esélyegyenlőségi
program

Szóládi Kulturális Egyesület

Adatkezelési tájékoztató

A második világháború időszaka és a kommunista hatalom megerősödése

A második világháború közvetett hatásai először 1939-ben jelentkeztek, amikor Szóládon is megjelentek az első lengyel menekültek, akárcsak Bogláron vagy Karádon. A gazdasági helyzet romlása csak 1943-tól lett érezhető, elsősorban az alap-ellátás terén. A katolikus plébánia História Domusában szereplő adatok szerint az első gyűjtés a fronton harcoló katonák számára is ebben az évben kezdődött. A közvetlen hadműveleti cselekmények 1944. júniusában sújtották először a falut, amikor is június 16-án légitámadás érte a nyugati faluszélt. A régió hadműveleti eseményeiről érdekes feljegyzéseket hagyott hátra Kovács János, a balatonőszödi Fürdőegyesület akkori titkára, aki a helyszínen volt tanúja az eseményeknek. Mivel ezek közvetlen összefüggésben vannak a szóládi eseményekkel is, az ő leírásai alapján ismertetjük az eseményeket. A német és a szovjet hadvezetés is nagyobb szabású tüzérségi és gyalogsági összecsapásokra számított, mint amilyenek valójában végül is bekövetkeztek. 1944. áprilisától az egyre gyakoribb budapesti légitámadások miatt sokan úgy ítélték meg, hogy biztonságosabb vidéken lenni, mint a fővárosban. Ezért nemcsak Őszödön, hanem Szemesen, Szárszón is sok budapesti nyaralótulajdonos rendezkedett be huzamosabb téli tartózkodásra. Ugyanakkor a bizonytalanságot növelte, hogy a helybeli uradalmak, intézőségek fontolóra vették, hogy a tartalékokat, az állományt az északi partra telepítik át. A kilátástalanság érzése és a bizonytalanság a Szálasi-féle hatalomátvétellel még csak fokozódott, ugyanis mindenki tudta, hogy a helyzet gyakorlatilag kilátástalan, csupán a végső összeomlás időpontja volt kétséges. A Balaton környékén ilyen arányú légitámadás, mint amilyenről szóltunk, nem volt, jóllehet naponta látni lehetett a szövetséges csapatok bombázóinak el-vonulását a Balaton felett. A szovjet előörsök megérkezésével új fordulat állt be: a még mindig nagy északi támadástól tartó oroszok a parti házakban tüzelőállásokat rendeztek be, különösen Balatonőszöd térségében, ahol a terepet hadászatilag fontosabbnakvélték mint például a szemesi partszakaszt, ahol ilyen arányú felvonulást nem rendeztek, ezért ez a terület viszonylag épségben úszta meg a háborút. A Dráva vonalától több hullámban előrenyomuló szovjet hadvezetés intézkedéseit az indokolta, hogy Friessner vezérezredes egy Pozsony-Bécs felé kibontakozó orosz támadásra számított és Komárom, valamint a Balaton északi partja között egy erős védelmi vonalat akart kiépíteni, és egy, a győri térségben előkészítés alatt álló, II. német páncélos hadsereget akart bevetni. Időközben az orosz katonaság Szólád, Szárszó, Őszöd, Szemes, Teleki lakosságát közmunkára vezényelte ki, elsősorban útépítésre és jégvágásra, nád irtására, utak takarítására. Szólád lakosságának egy részét két alkalommal is kitelepítették, nagyobb arányú támadásoktól tartva. A História Domus beszámolója szerint 1945 telén újabb légitámadás érte a Temetői  Horogban a falut. Ezt megelőzően még szemesi és őszödi menekülőket fogadott be a falu népe, akik elsősorban a szőlőhegyi présházakban kaptak menedéket. Mások, köztük szóládi őslakosok is Teleki, Zics, Nágocs, Rádpuszta földes és fűtetlen házaiban, összezsúfoltan húzódhattak meg. A kitelepítettek, menekülők visszaszivárgása 1945. február közepén kezdődött, amikor híre jött Budapest oroszok által történt elfoglalásának. Alig 10 nap múlva újabb kitelepítési parancsot adott ki a szovjet hadvezetés, ezúttal 25 km-es sávhatárt kijelölve, ami Szólád lakosságát is érintette. Ezúttal a menekülők hulláma Karádot, Andocsot érte el, ott fogadták be rövid időre az őszödi, szemesi és szóládi menekülőket. A hadműveleti helyzet megmerevedése 1945. március 27-én oldódott fel: ekkor szabadult fel Pápa és Devecser. Tolbuchin III. ukrán hadserege az utolsó német védelmi vonalat törte át, ezzel a gyakorlatilag négy hónap óta mozdulatlan arcvonal a Balaton egész déli vonalában megmozdult, és március 27-re teljesen felszabadult. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a katonaság elvonult volna. Szólád és Szemes térségében magyar és orosz egységek is maradtak egészen a következő év májusáig. A lengyel menekültek 1945. augusztusában hagyták el a falut, melyről Somogy megye alispánja S 426/11-945. számú iratában a B.M. Népgondozó Hivatalának is beszámolt.

A második világháború 22 halottjának nevét az 1990-ben, a református templom előtt felállított emlékoszlop őrzi az utókornak:

Bartos József                            Kovács Kálmán
Bíró Imre                                  Leitner István
Bodó Béla                                Lipót Lajos
Bognár Gyula                           Nagy Sándor
Csató Imre                               Nix József
Csató Lajos                              Óbert József
Farkas János                            Sándor Lajos
Iván János                                Szekér Pál
Károlyi Ferenc                         Takács István
Károlyi István                           Tar Károly
Kecskés László                        Vázsonyi Lajos

A második világháborús hősök emlékműve a református templom előtt

A Bondor István szobrászművész alkotta emlékmű avatásán hangzott el Torma Péter helybeli népköltő erre az alkalomra írt verse:

A katonák parancsszóra,
Indultak el messzi frontra.
Ott is halál várta,
Küldték őket pusztulásba.
 

Elhajtották mint a rabot,
Vállalni a nehéz harcot.
Háború volt, halni mentek,
Sose kaptak obeliszket.
 

Hideg, havas éjszakába
Fagyoskodtak haza vágyva.
Harcmezőnek ezer átka,
Vitte őket pusztulásba.
 

Nekik is volt álmuk, vágyuk,
Haza váró kis családjuk,
Gyermekeik, hú” asszonyuk,
Fájó szívű” édesanyjuk.
 

Emléküket nem őrzi más,
Szerető szív, fájó sírás.
Haza többé sose térnek,
Idegenben sírba tértek.
 

Virágokat sose kaptak,
Nem volt napja haláluknak.
Nevük most lett kőbe vésve,
Nehéz múltnak lesz emléke.
 

A sokat szenvedett falu népe 1945. tavaszán azonnal nekilátott a bombatölcsérektől szaggatott, gránátszilánkos föld bevetéséhez. A többségében szegény paraszt és középparaszt összetételű lakosság évszázados vágya is teljesült: Kovács Lajos elnökletével, Kerék István és Torma Sándor tagságával megalakult a földosztó bizottság. A földosztás után a szóládi határ kb. 80-100 kh területtel lett nagyobb, mert ide csatolták a szárszói volt  Hunyady- birtok egy részét is. Kugler Zénó földbirtokos 120 kh földjét 3 év múlva, 1948-ban a körjegyzőség illetve az UFOSZ megbízásából Mohai András irányításával mérték ki. A háború után a községben is megalakult a kommunista párt helyi szervezete. A feljegyzések szerint ez időben Somodari József, Dobos Pál, Nagy György, Kornéli Rudolf, Városi Imre, Kovács István és ifj. Nagy János voltak a párttitkárok. A kommunista hatalomátvétel után, 1948-tól a közigazgatást szovjet mintára rendezték be, fokozatosan alakultak meg a tanácsrendszer hierarchiájának alján elhelyezkedő községi tanácsok; Szóládon a helyi első tanács tagjainak megválasztására 1950. október 22-én került sor, melynek előkészítésével és a leendő hivatali apparátus megszervezésével Illés Zoltán köztársasági megbízott lett kijelölve. A tanácstagok közül választották meg a végrehajtó bizottságot, amelynek első elnöke Kasza Kálmán földműves, helyi lakos lett. A Magyar Dolgozók Pártjának helyi első titkára Somodari József volt. A tanácsház rövid ideig a régi községházban volt, később a volt református tanítólakás két szobájában, majd hosszabb időn keresztül, 1957 elejéig Pacskó Sándor nagygazda lakását vették erre a célra igénybe. A szakigazgatási szervet Illés Zoltán VB-titkár vezette, munkájában segítette Takács József és Fodor Ede begyűjtési és adóügyi megbízott, majd Bognár Opra György.

1956-ig a parasztemberek ingatlanaik AK értéke után a megtermelt mezőgazdasági terményekből, a hizlalt sertésekből, baromfiakból, tojásból, zsírból meghatározott mennyiséget voltak kötelesek beszolgáltatni. Sokszor még a jövő évi vetőmagot is elvitték a begyújtok, szószerint lesöpörve a padlást. 1952-től VB-titkár Kuliczy Kornél a VB elnöke pedig Nagy József lett. (Nagy József nem szóládi lakos volt: Somogyaszaloról került Szóladra.) Kuliczy Kornél részére Bajci János nagygazda lakásának nagy részét vették igénybe.1956. októberében, miután a VB-titkár elmenekült, megalakult Szóládon is a Forradalmi Bizottság. Elnöke: Rákos János. Tagjai: Nagy Lajos, Csató Ádám, Nagy Dániel, Grasiczki László voltak. Megalakult a Nemzetőrség is, akik a faluban a rend fenntartását vállalták és rendszeres járőrözéssel biztosították is. A forradalom leverése után jött a megtorlás, felelősségre vonás. A kedélyek viszonylag hamar megnyugodtak, mivel a forradalom alatt rendzavarásra nem került sor. 1957-ben a távozó Nagy József helyett elnök Kajtár József lett, majd 1958. novemberétől Városi Imre töltötte be ezt a tisztséget. VB-titkár 1957-től Mózs Ernő lett, akit a faluban sokkal jobban elfogadtak mint elődeit.

Összességében 1956-tól 1959. őszéig aránylag nyugodtabb időszak következett a falu életében, és a megélhetés feltételei is nagyban javultak. Az 1959-es erőszakos termelőszövetkezet- szervezés aztán megálljt parancsolt egyelőre minden fejlődésnek és különösen az életkörülmények javulásának. 1960-ban a temetőben felépült a halottasház, előtérbe került a kültelek villamosítása. A 60-as évek elején megindult a járdaépítés. Mózs Ernőt VB-titkári tisztségében Hegedűs József váltotta fel. 1963. februárjától a VB elnök Torma Péter. 1964-ben létrehozták a családi események társadalmiasításával foglalkozó bizottságot, amelynek tagjai lettek: Végh Béláné, a tanács oktatási állandó bizottságának elnöke, Kocsács István, MSZMP-titkár, Csató Zoltán, KISZ-titkár, Molnár Kálmánné a nőtanács elnöke, Varga Kálmánné, vöröskeresztes titkár, Király József téesz elnök, László István a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke. 1965-ben a téesz elnökké választott Torma Pétert követte Mohai András a VB elnöki funkcióban. A 60-as években a tanácsok kevés hatáskörrel rendelkeztek, csak az adók beszedésével, anyakönyvi igazgatással, csekély intézményeiknek irányításával foglalkoztak, az egyéb ügyeket a járási VB intézte. Az 1967. március 19-i választásokon 20 választókörzet volt kialakítva ugyan-annyi jelölttel. 757 választójoggal rendelkező közül 756 igennel szavazott, 1 fő nemmel. Ezen időszakban került sor a községháza, posta, orvosi rendelő megépítésére, ami azóta is a falu legnagyobb alapterületű és legkorszerűbb létesítménye. Ugyanebben a ciklusban épült meg két szolgálati lakás is. A tanácsház kombinált építésében a helyi lakosok társadalmi munkával vettek részt. 1969-ben Szóládon megszűnt az önálló hivatal a körzetesítés miatt, ezen időszaktól kezdve a Balatonszárszói községi, majd nagyközségi tanácshoz tartozott a falu.

Gazdálkodás, ipar és kereskedelem a század második felében
A földműves  szövetkezet REÓTHY FERENC

1947-ben a községháza nagyterme zsúfolásig megtelt emberekkel, amikor a megyei kiküldött előadást tartott a földműves szövetkezete megalkotásáról. Ami-kor a belépési nyilatkozatok aláírására került volna sor, akkor az ottlévők rendre eltávoztak. Csupán néhányan maradtak a gyűlésteremben – emlékezik vissza Kovács István. Többek között Torma Péter, Tóth Ferenc. Ök fogtak hozzá a szervezéshez, és a szövetkezet egy hónap múlva, 1947 őszén meg is alakult. Előbb gabonafelvásárlással foglalkoztak, majd Rózsás János kiskereskedő fölajánlotta vegyesboltját, azt üzemeltették. Csakhamar Balogh Henrik és Tungl Géza kiskereskedők is követték Rózsás János példáját. A szövetkezetnek átadott boltokat továbbra is ők vezették. A szövetkezet később átvette a Cseh Sándor féle italboltot is. A szóládi földműves szövetkezet 1952. december 31-én 34.638 forint veszteséggel csatlakozott az akkor már három kisszövetkezetből álló (Balatonőszöd, Balatonszemes, Balatonszárszó) Balatonszárszó és vidéke körzeti földműves szövetkezethez.

A kereskedelem a következőképpen alakult:

A vendégipar forgalma

A földműves szövetkezet igazgatósági tagjai: Makai András ügyvezető, Pákozdi Gézáné könyvelő, id. Torma Péter, Gyarmati Imre, Kuliczy Albert, Mohai András voltak. A felvásárlás is megkezdődött, nem kellett piacra vinni a megtermelt árut, helyben is felvásárolta a szövetkezet. Ezt a munkát Balogh Lajosné végezte. Az összegyűjtött tejet a Siófoki Tejipar vette át.1949-ben a Balogh-féle boltot államosították, és a szövetkezeti bolt átköltözött egy nagyobb helyiségbe. 1950-ben új boltvezető vette át a bolt vezetését, és már két segéddel dolgoztak. A Cseh-féle hentesüzletet és kocsmát megszüntették, és italbolt lett a szövetkezeten belül, vezetője a régi tulajdonos maradt. 1953. január l-jén a szövetkezet elvesztette önállóságát. 1953-ban a Tungl-féle magánkereskedés is megszűnt, és ugyanabban a helyiségben az AFESZ 6. sz. élelmiszerboltja nyílt meg. 1966-ban a szóládi kültelki és a falusi lakosság kívánságát figyelembe véve, Mohai András telkén felépült egy új élelmiszerbolt, mely a szőlőhegyieknek és a falu alsó részén lakóknak is könnyebbséget jelentett. Nem kellett a központba bejönni. Közben egy új tejbegyűjtőt építettek a kövesút mentén, a tsz. majorhoz közel, mely a tejipar kezelésében maradt. A központban levő 5. sz. boltot iparcikk bolttá alakították át. Szakosították a boltokat. Két élelmiszer és egy iparcikk bolt látta el a falu lakosságának megnövekedett igényeit. Az italbolt is átköltözött a jelenlegi helyére. Ez már a szövetkezet tulajdona. A többi üzlet bérlemény. A felvásárlói munka is többrétű lett, nemcsak a felvásárlás, hanem a háztáji gazdaságok ellátása is a feladatuk. Az élelmiszerboltok a megnövekedett igényeket már nehezen tudták kielégíteni, különösen a 6. sz. bolt bizonyult kicsinek. 1981-ben a volt református iskola átalakításával egy új önkiszolgáló egység épült fel, ami a lakosságot kielégítően ellátja élelmiszerrel, vegyiáruval, tőkehússal és iparcikkel is. Az ABC megnyitásával megszűnt a 6. sz. élelmiszerbolt és az iparcikk bolt. Az alsó élelmiszerbolt továbbra is üzemel. Az iparcikk bolt megszűnése után, új mezőgazdasági bolt nyílt. Kisgépeket, növényvédő szereket, műtrágyát és egyéb árukat hoz forgalomba. A faluban ez az első magánkereskedés.

A kisipar és kereskedelem helyzete az ötvenes években

Míg a két világháború közötti időszakban, a gazdasági világválság elmúltát követően a községi kisipar és kereskedelem prosperitását láttuk, a második világháborút követő időszakban, majd a kommunista hatalom megszilárdulását követően ilyen prosperitást nem tapasztalunk. Az államosítások, törvénytelen kisajátítások, valamint nem utolsó sorban a kommunista ideológia magángazdálkodás-ellenessége és a kisiparosokkal szembeni diszkriminációk mérhetetlen károkat okoztak az országban mindenütt azzal, hogy azok a létfontosságú kisipari ágak is csaknem elsorvadtak, melyeket a szocialista termelésre berendezkedő központi irányítás (elsősorban pártirányítás) alatt álló gigantikus, monopolhelyzetben levő vállalatok képtelenek voltak azonos színvonalon pótolni. Ez a kedvezőtlen folyamat a legkritikusabb szakaszát Rákosi Mátyás rémuralmának idején élte, ezt mutatja, hogy ebben az időszakban új iparengedély kiváltásával nem találkozunk. 1946-ban ketten váltottak ki iparengedélyt, Torma János szeszesital adás-vétel közvetítő, valamint az ugyancsak hagyományos szolgáltatóipari szektorhoz tartozó Lepesi György borbély.

A következő években így alakult a helyzet:

 1947: (3) Debreczeni József cipész, Varga Pál darálótulajdonos, Csiker Lajosné kiskereskedő,
1948: (7) Kiss István borbély, Horsa Ferenc cipész, Kocsonya Gyula csizmadia, Kálmán Zoltán férfiszabó
(1955-ben ismét kiváltja, mert három évig szüneteltette az ipart), Károlyi Ferencné tojás és baromfikereskedő, Csupor Gyula kádár, Ürögi Lajos tojás és baromfikereskedő,
1949-1953(0)
1954:(8) Kenyér József ács, Varga Imre ács, Máté János ács, Tóth József
bérfűrészelő, Kender József kovács, Máj József kőműves, Gresinszky  Jánosné szikvízkészítő,
1955:  (1) Kiss Jenő kőműves
1956:  (1) Horváth József kefekötő
1957:  (2) Szarka József kovács, Mohai István darálótulajdonos.

Ha ezt az önmagáért beszélő kimutatást a háború előtti állapotokkal összevetjük, akkor azonnal szembetűnik, hogy a foglalkozási ágakban a primer termelő ágak (elsődleges ipari tevékenység, elsősorban az építőiparral összefüggésben) jutnak túlsúlyba a hagyományos szolgáltatóipari ágakkal szemben. Ez egyúttal azt is mutatja, hogy a korábbi szegényparaszti réteg ekkor jutott olyan helyzetbe, hogy korszerűbb lakóházat építhetett magának.

Az 1949-1953 közötti időszak teljes üressége a sztálini vezetésnek tudható be, Sztálin halála után az enyhülő helyzetet mutatja az 1954-ben kiváltott viszonylag soknak mondható engedély. Természetesen a helyi iparra a legdöntőbb hatással a község gazdasági életét alapvetően meghatározó termelőszövetkezet megalapítása volt, ez ugyanis nagymértékben eldöntötte a foglalkoztatottságot, másrészt a község egészségügyi ellátására, és kulturális, közművelődési tevékenységére is hatással volt.

A termelőszövetkezet története

 REŐTHY FERENC

Mintegy 350 kh szőlőkultúra, nagy létszámú szarvasmarha tartás jellemezte a községet a tsz. szervezés előtt. Szarvasmarha mintegy 300 db, 110 db ló,  450-500 db sertés és 320 db juh volt a községben.1945 előtt négy főnek volt cséplőgépe. Varga Ádámnak Ford traktora, Varga Imre, Gyarmati Imre, Kenyér András cséplőgépét pedig egyhengeres benzin vontatta gép hajtotta. A bércséplésnél a géptulajdonos 10 % - ot kapott, a cséplőmunkásoknak 30 kg gabona volt az egész része, és 15 kg a fél része. 1941-ben került a községbe az első 13 soros fogatos vetőgép. 1945 után rohamosan fejlődtek a kisparaszti gazdaságok. Az 50-es évek parasztpolitikája, az irányított kötelező termelés (gyapot, gumipitypang), a beszolgáltatás nagyban hátráltatta a további termelés fejlődését. Az 1959-es tsz szervezés idejére lényegesen javult a gazdák anyagi helyzete, a termelőszövetkezetet nagyon nehezen lehetett megalakítani. Hosszan elnyúló, ismétlődő agitáció hatására végül 1959. március 12-én 380 fővel, mintegy 2320 kh területen megalakult a tsz. Szóládon is. Az első elnök Király József középparaszt lett. Uradalmi épületek nem voltak a községben, így a közös munkát építkezésekkel kellett kezdeni. A behozott állatállomány 80 db ló, 95 db tehén, 30 db növendék-marha elhelyezése nem kis gondot okozott. A szóládi tsz-t egyébként „nyitott kapuk” tsz-ének nevezte a környező községek lakossága, mivel az vált gyakorlattá a Kossuth tsz-ben, hogy amit csak lehet: kiosztani és hazavinni. A szóládi tsz tagok tehát jól éltek. Fejlesztésre kevés pénzt fordítottak, amit az épületvagyon és a gépesítés alacsony foka bizonyított. Egy db 50 férőhelyes tehénistálló és egy borjúnevelő volt, amit aránylag korszerű istállónak lehetett nevezni.1963- ban a község régi hagyományainak megfelelően elkezdték a szőlő nagy-üzemi telepítését, és 1968-ig szőlőterületük elérte a 110 kh-at.1962 és 1968 között többévi résztelepítéssel 30 kh bekerített őszibarack gyümölcsöst alakítottak ki.

A szakemberek meglehetősen sűrűn váltották egymást. Szalavári János után a pusztaszemesi tsz-től 1965 áprilisában átkerült Tóth Gyula kertészmérnök végzettségű főagronómus volt a szakmai irányító egészen az egyesülésig. 1965~ben Király József elnök lemondott, helyette Torma Péter lett az elnök. 1969-ben az egyesülésig pedig Mohai András volt a szövetkezet választott elnöke. Szépen, egyenletesen fejlődött a gazdaság, a háztáji gazdaságok talán még ennél is jobban. A szarvasmarha állomány kimagaslóan magas volt a községben. A 60-as évek közepén a tsz állatállománya 100 db szarvasmarha, 35 db koca, évi 4-5000 db hízósertés, 30 db ló, 100-150 juh és a 170-200 db-os bikahízlalás szép jövedelmet biztosított a tsz-nek. Utólag sajnálták, hogy az 1967-ben felajánlott négymillió forintos hosszúlejáratú hitelt, amit a szőlőfeldolgozó- palackozó építésére ajánlottak fel a megyei szervek, nem vették igénybe. Az egyenletes gyarapodást a munkaegység értéknövekedés is mutatta:

Az 1971. évi munkaegységet tartották az 1975. évi egyesülésig. A munka-egység értékének egyébként szinte minden évben 80 %-a volt a termény és termék, és 20 %-a volt a készpénz. Sajnos a pénzügyi szabályozók nem engedték meg, hogy ennél is többet fizessenek. Valószínűleg ez a tény motiválta a gazdaságot, hogy a tsz-ek közül utolsónak tértek át a munkaegységről a havi pénzfizetéses rendszerre. Nem kellett pénzt felvenni, kamatot fizetni, a fejlett háztáji gazdaság biztosította a tsz tagság jövedelem kiegészítését. Csendben, szorgalmasan dolgoztak, és csak a legszükségesebb beruházásokat hajtották végre. Nyílt titok volt, hogy lényegesen magasabb a tagság jövedelme, mint amit hivatalosan kimutattak. Jól érezték magukat, és eszük ágában sem volt, hogy valakivel egyesüljenek. 1964-ben a családok száma 300, a tsz tagok száma 312 fő, ebből a közös munkában részt vettek 246-an. A nyugdíjasok száma ekkor 84 volt. Két könnyű, három nehéz traktoruk és egy lánctalpasuk volt. Ezzel szemben 1966-ban már 12 gép dolgozott a földeken.1965 év elején a vezetőség nem tudta a gondokat megoldani, A tsz tagsága 1965. április 4-én tartott közgyűlésén Torma Péter személyében új elnököt és vezetőséget választott. Az új vezetés a gazdaság irányítására Tóth Gyula puszta - szemes! főagronómust kérte fel. Az új vezetésre komoly feladat várt. Nem volt megfelelő abraktakarmány. A majorokban ott volt az évek óta összegyűlt műtrágya és trágya. A munkaszervezet laza volt, melynek rendezésére az új vezetésnek sok népszerűtlen feladatot kellett végrehajtani. Többek között megszűntették a csoportvezetői és fogatos brigádvezetői beosztást, és csak egy állattenyésztő brigád vezetést hagytak meg. A fogatokat (kb. 70 ló) közös istállóba hozták, és a növénytermesztő brigádvezetőre bízták. A részes takarmányok kiosztásánál nem a régi mód szerint az állatok számát vették figyelembe, hanem a végzett munkát azért, hogy az juthasson több takarmányhoz, aki a közösben is többet dolgozik. Megszűntették a takarmányok helyén való részelését, és ezután mérlegeléssel végezték. Legelső munkaként az összes műtrágyát felhasználták, és az istállótrágya nagy részét is kihordták. A szükségletet jóval meghaladó lóállomány csökkentését is megkezdték. Közben folyt a megkezdett nagyüzemi szőlőtelepítés is. Még az első évben megkezdték a burgonyatermesztést is. A szervezettebb munka és a tagok szinte példa nélküli szorgalma már ebben az évben is ragyogó eredményt hozott. Elsősorban a kiszórt műtrágyák hatására a korábbi évekhez viszonyítva, amikor a gabonatermés hat év átlagában nem érte el a 10 q /kh termést, 1965 nyarán holdanként 14 q feletti átlagtermést takarítottak be. A munkaegység értéke a korábbi évekhez viszonyítva nagyot nőtt, de talán a legfontosabb az volt, hogy a szálas, és az abraktakarmányban is megteremtették a takarmányalapot, és nem szorultak vásárlásra. A következő években a Tüszküsi dűlőben és környékén 10-15 kh - on kertészetet alakítottak ki, és az átlagosnál jobb eredménnyel befejezték a szőlőtelepítést, és nagyban fejlesztették a burgonyatermesztést is. Tudnivaló, hogy a burgonya-termesztés nagyon nagy figyelmet és lelkiismeretes munkát kíván. A vetőmagtárolás, gyomirtás a növényvédelemnél, a legkisebb mulasztás is óriási károkat okozhatott volna. Mindezeket mindig sikerült jól megoldani. Sokan megcsodálták burgonyatermésüket, mely gazdaságilag is nagyon jó eredményt, a ráfordított összegnek a kétszeresénél is többet hozott. A közös és a háztáji állatállomány takarmányának biztosítására a pillangósok területét igen magas szinten tartotta, és azt rétekkel együtt a tagoknak részes betakarításra kiadta. Úgyszintén részes volt a kézi törésű kukorica is. A tsz. szórványszőlőit, a kiöregedett, gazdaságtalan területeket megműveltették. A nagyüzemi szőlőket pedig a tagok között művelésre kiosztották. A munkáért járó bért, beleértve a szüretet is elszámolták, de az a tag, aki a szüretben legalább tíz napot dolgozott, a munkabéren felül még ezer Ft-ot kapott. Ezáltal a szüret-időben a munka elvégzése biztosítva volt. A termésátlagok és a gazdaság eredményei is gyorsan és biztosan nőttek. A tagokat bőségesen ellátták gabonával, állataikat takarmánnyal, melyet mindig a végzett munka után munkaegységre adtak ki. Ezáltal nagyot fejlődött a háztáji gazdaság. A gazdaság egész működése alatt, az egyesülésig, munkaegység rendszerrel dolgozott. Emiatt sokan mosolyogtak a tsz-en, és gúnyos megjegyzéseket tettek. A vezetőség maradiságára célozva, mert a tsz-ek nagy része áttért a forintosításra, vagyis a végzett munkát nem munkaegységben, hanem Ft-ban tartották nyilván. A valóság pedig nem a maradiságon, hanem komoly pénzt megtakarító és tag-megtartó előrelátáson alapult. Mivel a tagokkal csak év végén volt az elszámolás, munkabérre (mert akinek kellett, kapott előleget keresetének 80 % - áig), nem kellett magas kamattal rövid lejáratú hitelt felvenni. A termény nagy részét kiadták a tagoknak, ez azt jelentette, hogy a terményt nem kellett szállítani, raktározni. Ez is komoly megtakarítás volt. Ezenkívül kihasználták a tsz-tagság igyekezetét, mert tudták azt, hogy ha sok termény van, akkor a gazda ahhoz vesz vagy nevel állatot is, hogy hizlalhasson, és ha valamely családnak sok az állata, az megmarad tsz-tagnak, és igyekszik még többet dolgozni, hogy jövőre még több takarmányt kapjon, kaphasson. A gépesítést gyorsan és eredményesen fejlesztették. Minden munkát mindig időben és jól el tudtak végezni. A terméseredményekben is megmutatkozott a gépesítés magas foka. Itt is volt egy maradi vonása a tsz-nek. Nem volt gépkocsija. Nos hát ez a maradiság is komoly gazdasági okot takart. Ha Kaposvárra vagy Fehérvárra kellett volna gépkocsit küldeni, az csak estére ért haza. Ennek a tsz-nek legfontosabb volt a műtrágya szállítása, amely a balatonszemesi állomásra érkezett, és ennek szállítását vontatós traktorokkal is könnyen megoldották. Az sem volt mindegy, hogy egy gépkocsi árán legalább három traktort vehettek pótkocsival együtt. Ha ezeknek nem volt szállítási munkájuk, vígan szánthattak. Tudták, hogy egy gazdaságban a költségek nagy részét a szállítások teszik ki. Ez a tsz. a szállítási problémáját nem gépkocsival, hanem gazdálkodással oldotta meg. Évente 120-150 vagon burgonyát úgy kötöttek le, hogy a MÉK vállalat fuvartérítés nélkül vitte el a termés helyéről. A helybeli átadás a minősítésen keresztül is sok pénzt jelentett, mert ugyanazt a minőségű árut 3-4 %-kal jobban tudta átadni helyben, mintha a telepre szállította volna, mert ott már ők voltak otthon, ők diktálhattak. Ugyancsak komoly szállítási tétel volt a gabona és a kukorica szállítása is. A búzából és kukoricából sokat kaptak a tagok. Kevés szállítási költséggel, a felesleges gabonát pedig minden évben 20-30 Ft-os felárral a Balatoni Halászati Vállalatnak adták el úgy, hogy az árut térítés nélkül közvetlen a kombájnoktól szállították el úgy, ahogy a gép kiadta. Tehát sem szárítani, sem rostálni nem kellett. A kukoricát góréban tárolták, és nyáron 15-20 %os felárral helyben adták el. A szállítási költség minimális volt. 1969-ben lejárt a vezetés mandátuma. A közgyűlés Mohai Andrást elnöknek, Torma Pétert főállattenyésztőnek, Bóka Jánost ellenőrző bizottsági elnöknek választotta meg. Az új vezetés működésének az ideje alatt tovább nőttek a gazdasági eredmények, amelyben már jelentős része volt a termőre fordult szőlőnek is. A szőlő mindvégig egészséges és jól gondozott volt, közepesnél mindig jobb termést adott. Állattenyésztésükben a baromfitenyésztést már korábban, a sertéstenyésztést később, 1973-ban, a gyenge eredmények miatt felszámolták. Szarvasmarha állományuk, évi 100 db tehát, átlag tejhozama és annak minősége valamint a marha-hizlalás az átlagosnál jobb volt. Hogy a tagok részére továbbra is biztosítva legyen a háztáji szőlő, a vezetőség úgy döntött, hogy a diósi és a csonkadűlői részt, valamint kültelken a volt Esztergomi szőlő körüli részt zártkertté nyilváníttatja, és ezeken a területeken 400 ölig, aki akar, szőlőt telepíthet, és ezt a területet három évig nem számítják be a háztájiba. Ezt a területet mindenkinek a saját nevére írták, bármikor eladhatta, örököltethette. Ezt a tagság örömmel fogadta. Rövid idő alatt az új telepítések befejeződtek, és közben kialakulhattak a nagyüzemi táblák. A kiváló minőségű és fajtájú vetőmagvak, a bőséges műtrágya felhasználás, a helyesen választott vetésforgó, kiváló terméseredményeket hozott. A gabona előveteménye a burgonya-siló és takarmány volt. Csak kismértékben 80-100 kh - on vetettek gabonát (őszi árpa és búza keverékét) gabona után. Általában csak ezeken a területeken kellett néha gyomirtást végezni, mert az előbb említett területeket (burgonya, takarmány, siló) időben és jól meg tudták munkálni. Így az időben elvetett jó minőségű és tápanyagban jól ellátott gabona olyan erősen fejlődött, hogy a gyomnövényeket teljesen elnyomta, és így vegyszerezésre, illetve gyomirtásra nem volt szükség. Az aránylag magas munkaegység értéknél, amely a valóságban jóval többet ért (mert pl. az étkezési burgonyát ipari burgonya áron, az első osztályú takarmányokat III. osztályú áron adták ki) még többet is fizettek volna, de nem lehetett, Így adósságállományuk a minimálisra csökkent, készpénz és egyéb tartalékaik pedig igen magas szinten voltak. Hiteleket nem vettek fel, és minden év végén már a tsz. területén volt a következő évi műtrágya és növényvédőszer mennyiség, és így nem fordulhatott elő, hogy a műtrágyát és a növényvédelmet készlet hiányában nem tudják elvégezni. A 60-as évek végén és a 70-es évek elején már sokat nyaggatták az illetékes szervek a tsz. vezetőségét az egyesülés miatt. A falu szomszédai gazdasági vagy talán személyes okoktól indíttatva már korábban egyesültek. Tény az, hogy az egyesülés után a gyengébb gazdaságok (részben a legjobb rovására) valamit erősödtek, de a szóládi eredményektől jóval lemaradtak. Így érthető, hogy bármelyiküknek a további javuláshoz nagy gazdasági erőt jelentett volna Szólád. A jó szomszédok meg is tettek mindent, hogy a járási tanács és pártbizottság segítségével, illetve nyomására bekövetkezzék az egyesülés. A tsz- tagság nagy része jól és gazdaságilag biztonságban érezte magát, és így hallani sem akart az egyesülésről, és a vezetőség is ragaszkodott a jól üzemelő gazdasághoz, melynek érdekében a tagokkal együtt igen sokat tett. Az ellenállás eredménye az lett, hogy 1973-ban mintegy 50 napot letöltő népi ellenőrzés volt a gazdaságban, ahol nagyítóval kerestek olyan hibákat, amellyel megadásra kényszeríthették volna a vezetőséget. Az ellenőrzés alatt és a záró tárgyaláson is sokszor közölték a közvetlen vezetőséggel, hogyha garantálja az egyesülést, abbahagyják a vizsgálatot, illetve nem hoznak elmarasztaló döntést. A vezetőség kitartott, és a NEB vezetősége meghozta döntését. Mivel lényeges hibát nem találtak, így az elnököt és a főagronómust szóbeli figyelmeztetésben, és az elnök prémiumának 50 %- os megvonására tettek javaslatot a közgyűlésnek. Mivel az elnöknek egyáltalán nem is volt soha prémiuma, a főagronómusnak sem, a javaslat ellen nem tettek ellenvetést, elsősorban azért, hogy az „elvtársak” meg lehessenek önmagukkal elégedve.    A jó gazdasági eredmények és a tagság nagy részének jó szándéka ellenére azért ennél a tsz.-nél is akadtak áruló, zavartkeltő, minden jóba rosszat keverő egyének, különösen néhány hatalom nélkül maradt párttag és valamilyen formában sértődött tsz-tag személyében. Ezek a pártbizottsághoz valótlanságot, rágalmazó leveleket küldtek. Az egyesülés lemaradását a közvetlen vezetők magatartásában látták. Ez az utóbbi megjegyzés igaz is volt, ezt soha egyik vezető sem tagadta, mert még ma is bizonyítható, hogy Szóládnak az egyesülésből semmilyen előnye nem származott. 1973 végén a pártbizottság munkatársai az egyesülés érdekében nagy agitációt kezdtek, amely 3-4 hétig tartott. Jellemző, hogy az egyesülést nem gazdasági okok, hanem politikai érdekek motiválták, mert senkinek sem volt fontos, hogy miért egyesüljenek, de ha kell az ördöggel is szövetkezzenek. Tehát 3-4 hetes előkészület után összehívták, - az egyesülés reményében -a közgyűlést. A vezetőség ismerte a tagság véleményét, biztos volt a sikertelenségben, de azt, ami végül is a közgyűlésen történt, még álmodni sem merte volna. A közgyűlésen szinte az egész tagság jelen volt. A közgyűlést László István elnökhelyettes nyitotta meg, és az egyetlen napirendi pont a tsz. egyesülésének megtárgyalása, illetve az egyesülés elfogadása volt. Ezután Bartos József traktoros kért szót, és megtörtént az, ami még sehol az országban nem fordult elő, vagy ha igen, azt nemigen publikálhatták. Kijelentette, hogy a tagság az egyesüléssel kapcsolatos napirend megtárgyalását nem kérte és arra nem is kíváncsi. Közölte, hogy mivel más napirendi pont tárgyalására nem történt javaslat, így a tagságnak itt nincs keresnivalója, el is mennek haza. Erre nagy taps közben a tagság felállt, és fegyelmezetten egytől-egyig elhagyta a termet.1974 nyár közepén újra és újra fellángolt az egyesítés tüze. A közvetlen vezetők már a személyes szabadságukat is féltve, hajlandók voltak az egyesülésről tárgyalni. S bár a déli szomszédaik anyagilag jobban álltak, mint az őszödiek, a gazdasági lehetőségeket mérlegelve, az Őszöddel való egyesülés előnyösebbnek ígérkezett. A két tsz. vezetősége és a járási vezetők is egy balatonszárszói tanácskozáson megegyeztek az egyesülésen, de azt néhány nap múlva a járási vezetés megváltoztatta, és mint kész tényt közölte a hét falu egyesítését. Az egyesítési javaslatot az illetékes közgyűlés elfogadta, és 1975 elejétől már közös gazdálkodás folyt Az első évben üzemegységi rendszerben folyt a gazdálkodás mégpedig úgy, hogy Kötcse, Nagycsepely és Teleki községek területén Tóka Kálmán, Szóládon és a Balaton menti területeknek Tóth Gyula az üzemegység vezetője. A következő évben átállt a gazdaság ágazati rendszerre, melynek keretein belül Tóth Gyula mint takarmánygazdálkodási ágazatvezető dolgozott 1986-ig, nyugdíjazásáig. Az egyesülés a terméseredményekben nem okozott visszaesést, sőt a várható, községek közötti súrlódások is teljesen elmaradtak. Az egész gazdálkodás mind a mai napig az átlagosnál jobb. Az egyesüléssel megszűnt a munkaegység elszámolás, és az első években a részes művelés, és így a saját földjén napszámosként dolgozott a szóládi paraszt-ember. S bár pénzéért mindenki vásárolhatott ugyan gabonát, a háztáji gazdálkodás Szóládon nagyon visszaesett, és a régi 300 feletti szarvasmarha állományból ma már alig van 10-12 db. Nem érthető és soha meg nem magyarázott ok miatt az eddig jól bevált burgonyatermesztést teljesen megszűntették, és megszűnt a zöldségtermesztés is, mely addig a kültelki tagoknak adott aránylag közeli munkalehetőséget. Jelenleg kb. 30 aktív tag és több mint száz nyugdíjas él Szóládon.

A közös termelőszövetkezet története

1961-ben egyesült a balatonőszödi és a balatonszemesi MGTSZ. 1970-ben a balatonszárszói József Attila TSZ kapcsolódott az előző kettőhöz.1973-ban Kötcse – Nagycsepely - Teleki TSZ-ei egyesültek. Így jött létre a Béke TSZ. Végül 1975-ben Szólád is csatlakozott az előző termelőszövetkezethez. Ettől kezdve Vörös Csillag MGTSZ Balatonszárszó nevet viseli. A nevezetes egyesülési részközgyűléseken, melyeken kimondták a tsz-ek további együttműködését, meg kellett választaniuk a tisztségviselőket. Az egyesült tsz tisztségviselői és szakemberei felsorolásával a legegyszerűbb követni az új felállás kompromisszumokkal tűzdelt megoldását. Balatonőszöd: elnök Bognár József, elnökhelyettes Nyárádi György, főagronómus Katona Imre, főállattenyésztő Babócsay Károly, kertész Farkas László. Szólád: elnök Mohai András, főagronómus Tóth Gyula, főkönyvelő Hegedűs Józsefné, állattenyésztő Torma Péter. Kötcse: elnök Szabó Lajos, elnökhelyettes Schmidt Gyula, főkönyvelő Bauer Zoltán, főagronómus Nagy Lajos, főállattenyésztő Reichert Zoltán, főkertész Fenyvesi Henrik. Az egyesülés és választás eredményeként új vezetőség alakult. Elnök Bognár József, termelési elnökhelyettes Szabó Lajos, általános elnökhelyettes Mohai András, főkönyvelő Károlyi János, főagronómus Nagy Lajos, főállattenyésztő Reichert Zoltán, főkertész Fenyvesi Henrik, üzemi titkár Babócsay Károly, vezető üzem-gazdász Katona Imre, személyzeti vezető Lux András, ellenőrző bizottsági elnök Schmidt Gyula, belső ellenőr Skerlecz János lett. Az egyesülési közgyűlés 15 fős vezetőséget választott, ezenkívül megválasztotta az ellenőrző bizottságot, a nőbizottságot és a döntőbizottságot. Az újonnan választott vezetésnek, szakgárdának nem volt könnyű a dolga, különböző adottságú és szokású községek tagságát kellett közös nevezőre hoznia. Nehezítette a helyzetet az a tény is, hogy a volt tsz-ek mindegyikében más irányítási, munkaszervezési szokások, módszerek voltak. Eltértek a különböző munkák normái és bértételei. A megnövekedett működési terület szükségessé tette, hogy esetenként például az Őszödön lakóknak Kötésére kellett menni dolgozni, vagy fordítva. Tehát meg kellett szervezni a dolgozók munkahelyre történő menetrend szerinti szállítását. Ügyelni kellett, hogy a tagság közül véletlenül sem járhat senki jobban az egyik vagy a másik községben lakó tsz-tagok közül. Végül is a szívós munkának meglett az eredménye. Aránylag rövid idő alatt összeszokott a tsz-ek vezetése, tagsága, és természetessé vált, hogy a termelőszövetkezetben nincsenek külön községi érdekek, csak a közös érdek.

Mindenekelőtt azt kell látni, hogy a nagy gazdaság változatos domborzatú, nehezen művelhető, állami erdőktől és belterületektől erősen szabdalt, nehezen áttekinthető, nagy részben erodált terület. Aranykorona értéke alig kerüli el a 17 koronát, mindössze pár fillérrel haladja meg a gyenge kategória határát. Az egyesülés előtti kis tsz-ek mindegyike igyekezett a szükséges épületekkel ellátni magát. Rengeteg pénzt költöttek istállók, magtárak, műhelyek és egyéb épületek építésére, és ez természetes is volt. Az egyesüléskor aztán főhetett a fejük a vezetőknek, hogy miként tudjanak a külön- külön jól működő gazdaságokból egy egységesen jól működő nagy gazdaságot létrehozni. Mindenekelőtt nagy türelemmel és szakaszos folyamatossággal kellett a fel-adatot végrehajtani. A hét különböző adottságú és szokású község sok szétszórt épülettel rendelkezett. Hét tehénistálló volt öt községben. Borjú és növendék, valamint hízó marha istálló 16 volt hat községben. Megkezdődött a folyamatos összevonás, szakosítás. Hiába volt sok férőhely, a sok kicsi istállót nem lehetett összehozni egy helyre, s megint csak építeni kellett. Jelenleg Nagycsepelyen van egy szarvasmarha telep. Az említett példa csak egy kis része annak a nagy munkának, amit el kellett végezni, ahhoz, hogy eredményesen, jól gazdálkodó nagy gazdaság jöjjön létre. Az istállók problémái után, illetve jóformán azokkal egyidőben meg kellett oldani a szakszerű terménytárolást. Ehhez a meglevő két kisebb terményszárítón kívül nagy teljesítményű Bábolna típusú szárítót és az ehhez szükséges 600 vagonos magtárt kellett építeni. Meg kellett szűntetni rengeteg felesleges dűlőutat. A lehetőségekhez képest törekedni kellett a nagyobb táblák kialakítására, a szántóterület tömbösítésére. 1976-ban a meglevő szőlőültetvények mellé a legalkalmasabb helyen meg-kezdődött a nagy sortávolságú nagyüzemi szőlő telepítése. Az oltványtermesztés érdekében hat hektáron anyatelepet kellett létrehozni. Ilyen nagy terület kiszolgálását, megművelését csak nagy létszámú, erős munkagéppel lehet biztosítani. A gépek állandó pótlása mellett meg kellett építeni a központi gépjavító műhelyt is. A több helyen levő könyvelés, adminisztráció, szakember elhelyezésére a központi községben irodaházat kellett létrehozni. Harcolni kellett sokszor a kegyetlen időjárással, termelni kellett és mindig többet termelni, hogy a tagság tisztességes jövedelmét biztosítani lehessen. Az idős, tapasztalt vezetők jól látva a jövő útját, időben kezdték a vezetés fiatalítását. Sok cserével ugyan, de végül is kialakították azt a fiatal vezető gárdát, mely képes úgy dolgozni, és dolgoztatni, hogy gyakorlatilag minden évet nyereséggel zár a tsz. A legszorgalmasabb tagság is igényli és megköveteli a hozzáértő jó szakemberek irányítását. A nyugdíjba vonulások pótlása előre gondolt tervszerűséggel történt. Ennek köszönhető, hogy Bognár József, aki harminc évig volt tsz elnök, nyugdíjba  vonulásakor nyugodtan adhatta át a helyét alig 40 éves utódjának. Az időjárás nem kényezteti el a mezőgazdaságot. A többszöri aszály, a háromszori igen komoly szőlőfagykár, több mint tízmilliós kárt okozott a gazdaságnak, de alapjaiban megingatni nem tudta. 1985-ben a megyei szervek olyan kéréssel keresték meg a tsz. vezetését, hogy járuljon hozzá az időközben elnök nélkül maradt, meglehetősen rossz  anyagi helyzetben levő kőröshegyi Jobblét Tsz beolvadásához. 1985. január l-jétől újból megnövekedve nyolc község területén, közel 10 ezer hektáron gazdálkodik a tsz. A korábbiakból is kitűnik, hogy a termelőszövetkezet az alaptevékenységekből, tehát mezőgazdasági termelésből él, amit a három főágazat megtermel. A növénytermesztési főágazat jelenleg búzát (1200 ha), kukoricát (900 ha), borsót (500 ha), napraforgót (600 ha), mustárt (400 ha) és egyéb takarmánynövényeket termel. Termésátlagai a megyei átlagot elérik, esetenként azt meghaladják. A főágazat árbevétele 70-80 millió Ft, 13-15 millió fedezett összeggel. A kertészeti főágazatban a korábbi gyümölcsös területeket kiöregedés miatt megszűntették. Jelenleg mintegy 260 ha területen termelnek szőlőt, és évente - a piaci kereslettől függően – 700 ezer - egymillió szőlőoltványt állítanak elő. A szőlőterületet ért háromszori súlyos fagykár miatt 122 hektárnyi szőlőt ki kellett selejtezni. Jellemző volt a fagykár erősségére, hogy azt megelőzően 30-35 ezer mázsa szőlőtermést szüreteltek le, a fagyos években (1985-86- 87) 15-16 ezer mázsát. A főágazat 1998-ra tervezett árbevétele 42 millió Ft, fedezett összege 13 millió Ft. A főágazat egy közel ötven fajtából álló törzsültetvénnyel dicsekedhet, ahol sok esetben a nemesítők által leadott fajták még csak számmal szerepelnek. Szak-emberek figyelik a különböző fajták, fajtajelöltek élettevékenységét, és hasznos tanácsokat tudnak adni a nemesítőknek és a sűrűn idelátogató kertbarátoknak. A tsz alapító tagja a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát gesztorságában működő VITICOOP - Balaton Társaságnak. Az állattenyésztő főágazat sok próbálkozás után az adottságoknak megfelelően ún. húsmarha tenyésztés mellett döntött. Limusin Hereeford és Schewer keresztezés magyartarka alapanyag felhasználásával ígérkezik a legjobbnak. Közel ezer darab hús-marha tartása szinte kizárólag legelőre alapozott. A szarvasmarhákkal nem hasznosítható hegyi legelőkön mintegy 2500 db anyajuh és annak szaporulata legelészik. A műszaki főágazat feladata a termelő ágazatok műszaki kiszolgálása, a traktor, kombájn, a szárítóüzem és a szállító járműpark karbantartása, javítása, üzemeltetése. A gépesítés: 3 db terményszárító (Bábolna, Sirokkó, Colman,) 35 db 45-82 lóerős traktor, 6 db 150-180 lóerős T 150 K traktor, 2 db 180 lóerős FIAT traktor, 2 db 250 lóerős RÁBA traktor, 24 db IFA és SKODA tehergépkocsi, 10 db gabonakombájn és az ezekhez tartozó munkagépek. A műszak 1150 m2 javítótérrel és 1000 m2 betonozott gépudvarral rendelkezik Szólád község területén. A főágazat éves költségvetésterve 71 millió Ft. Munkabére 12 millió Ft, energiaköltsége 13 millió Ft. A főágazat akkor dolgozik jól, ha a gépek és eszközök üzemeltetése zavartalan, költségfelhasználása pedig minél kevesebb. Az elmúlt 13 évből egy év volt olyan, amikor szinte minden úgy sikerült, ahogyan eltervezték a szakemberek. Ez volt az 1982. év. Ebben az évben lett a tsz. országos rekorder szőlőtermesztésből, amikor is egy hektáron (közel 400 hektár átlagában) 167 mázsát termelt. Ez év eredményei alapján nyerte el a gazdaság a „Kiváló TSZ” címet, amit 1983-ban ünnepi közgyűlésen vehetett át a tsz. elnöke.

Az önállóság elvesztésétől az 1989-es fordulatig

A hetvenes évek első felében Balatonszemes, Balatonőszöd, Teleki, Nagycsepely és Kötcse mellett Szóládot is az akkor alakult Balatonszárszói Nagyközségi Közös Tanács fennhatósága alá helyezték. A hetvenes évek gigantomán körzetesítési településpolitikája mérhetetlen károkat okozott az önállóságukat elvesztett községeknek, miközben a tanácsi  szék-helyű községeket sokszor irreálisan és indokolatlan mértékben fejlesztve városiassá akarták tenni. Az önálló közigazgatási apparátus elköltözését, az anyagi önállóság elvesztését a falu népesség-összetartó intézménye, az iskola f elsőtagozatos osztályainak Balatonszárszóra költöztetése követte. A falu sorsát véglegesen az alsó tagozatos osztályok Kötésére történő erőszakos és érthetetlen áttelepítése pecsételte meg. Szólád esetében az önállóság elvesztése különösen nagy csapás volt, mert a meglehetősen szűk anyagi keretek között gazdálkodó Tanács - a lehetőségekhez képest viszonylag szerencsésen- olyan kényszerpályára állt, melynek középpontjában a Balaton parti települések fejlesztése állt. Ez pedig a belső községek rovására ment, mert az egyenlő elosztás helyett az aránytalan elosztás lépett előtérbe, a község adófizetői pedig nem szólhattak bele saját községük irányításába. Nem véletlen tehát, hogy a község az 1970-es évektől szerep nélküli, hátrányos helyzetű településsé vált. A falu népességmegtartó szerepe jelentősen csökkent, kulturális rendezvényei megszűntek, a köztevékenység teljesen elsorvadt. Az emberek be-felefordulóvá váltak, településük sorsán javítani nem tudtak. A szóládi tanácstagok alig vettek részt a közös tanács munkájában, mivel ott kisebbségben voltak, a települést sikerrel nem képviselhették.

A közös tanács elnökei voltak: Bauer Brúnó, Mikéi Vilmos, dr. Petrus László és Bereczk Gyula. Ez idő alatt közös VB-titkár volt Balassai László, dr. Makk József, Berkes László.

A tanácsrendszer alatt tanácstagok voltak: Arany ás Kálmán, Balogh Lajos, Balogh László, Bartos József, Bodó Gyula, Bognár János, Bóka János, Csató Sándorné, Debreceni József, Haász Lajos, Hegedűs János, Karsai Ödön, id. Károlyi János, ifj. Károlyi János, Kenyér Endre, Király József, Kálmán Zoltán, Kiss Jenő, Kiss István (lelkész), Kovács István, F. Kovács Kálmán, Kovács Imre, B. Kovács Lajos, Kovács Gyula, Komáromi János, Kornéli Rudolf, Kuti Lajos, László István, Lojár Lajos, Mihály Lajos, Molnár Kálmán, Molnár Kálmánné, Mohai András, Mohai István, Nagy József, Nagy Sándor, Porga János, Prekáczka Lajos, Pintér István, Szakái József, Szekér Lajos, Tavasi Imre, Tenta György, F. Tóth Ferenc, Tomcsanyi Gyula, Torma Sándor, Torma Péter, Varga Imre, Városi Imre, Vince János és Varga Kálmánné. A Nagyközségi Közös Tanács kezdeti működése sok kívánnivalót hagyott maga után. Felduzzasztott bürokratikus apparátus, szakképzetlen vezetők, személyi összefonódásokból eredő korrupciós botrányok jellemezték. A lakosságnak alig volt lehetősége az ellenőrzésre, a belefásultság és a közömbösség csak a nyolcvanas évek közepére oldódott, amikor Bereczk Gyula tanácselnök és Berkes László VB titkár a korábbi anomáliákat felszámolni akarva, a községek népével is közelebbi kapcsolatot kezdtek kiépíteni, és rendszeres falugyűléseket tartottak. A társadalmi munka jelentősége is felértékelődött, mert a nehéz pénzügyi helyzetben az emberek rájöttek, hogy közös összefogással hamarabb célt érhetnek. Nem véletlen, hogy például 1986-ban a hét község összesen 15.296.000 Ft társadalmi munkát tudott elszámolni, melyet az alábbi táblázatban mutatunk be:

A falugyűléseken elhangzott javaslatok hatására készült el a nyilvános telefonfülke, valamint a lakosság súlyos anyagi áldozatvállalásával az egészséges ivóvízzel való ellátást szolgáló vízvezetékrendszer kiépítése. A nyolcvanas években az egészségügyi intézmények állapota már olyan kritikus volt, hogy felújításukat nem lehetett elodázni. Ez nemcsak Szóládon, hanem szinte valamennyi társközségben állandóan előkerülő súlyos problémaként jelent meg a tanácsi jelentésekben. Az ellátás személyi és szakmai színvonalának emelkedését mutatja, hogy 1986-ban a központi orvosi ügyeletre állandó éjszakai ápolónői állást szavaztak meg, melyet elsőnek Károlyi Éva szóládi lakos, szakképzett egészségügyi ápolónő töltött be. A közös tanács területéhez három körzet tartozott:

Balatonszárszó körzet lélekszáma:

Balatonszárszó                                                                          2054
Szólád                                                                                      759
Összesen                                                                                  2813
 

Balatonszemesi körzet lélekszáma:
Balatonszemes                                                                          1770
Balatonőszöd                                                                            536
Összesen                                                                                  2036

Kötcsei körzet lélekszáma:
Kötcse                                                                                     708
Nagycsepely                                                                             554
Teleki                                                                                       295
Összesen                                                                                  1557

A körzeti orvosnak 5 évenként a megyei kórháznál szervezett 3 hetes szakmai képzésen és gyakorlaton kellett részt venni. Egyéni továbbképzésre volt lehetőség a Siófoki Kórház által havonta szervezett kliniko - patológiai és egyéb szakmai rendezvényeken. A körzeti ápolónők szervezetten a megyei kórháznál végeztek tanfolyamot. A védőnők szakmai továbbképzésére a siófoki kórházban havonta megszervezett előadásokon került sor, valamint a Megyei Tanács VB Egészségügyi Osztálya által szervezett több napos tanulmányi továbbképzésen került sor. Szóládon 1987-ben készült el a rendelő és a váró, valamint a tanácsadó helyiség teljes tatarozása és felújítása. Jelentős eredménynek számít a kultúrház teljes felújítása is, mely 1987-ben fejeződött be. Ez időben a közművelődési helyzet tekintetében a tanácsi jelentések szerint javulás állt be, a tárgyi feltételek fejlesztése terén is. A művelődési ház tervezett 500.000 Ft-os felújítása végül is 782.000 Ft-ba került. Ebben az évben a szeszfőzde rekonstrukciójára pedig 122.000 Ft-ot költött a Tanács. Mindkét felújítás természetesen jelentős társadalmi munkával is történt: 1987-ben Szóládon 622.000 Ft társadalmi munka értéket jegyeztek fel. A nyolcvanas évek közepén a közbiztonsági beszámolók szerint Szólád viszonylag szerencsés helyzetben volt. Amíg a nagyobb üdülőhelyeken, Balatonszemesen és Szárszón 1985-ben 35 illetve 30 súlyos bűncselekmény történt, és ez a tendencia egyenletesen emelkedett (1986-ban 38 illetve 35), addig Szóládon mind-össze 1 bűncselekmény történt. A társközségek közül egyedül Nagycsepelyen nem jegyeztek fel bűncselekményt a jelzett időben.

A gazdálkodás feltételei közben nehezedtek. Annak ellenére azonban, hogy központi intézkedés keretében 1 millió forintot elvontak a Tanácstól, a gazdálkodás viszonylag zavartalannak bizonyult. Finanszírozási gondok nem voltak, a különböző kötelezettségvállalásokra mindig volt elegendő fedezet. A kitűzött feladatokat annak ellenére meg tudták oldani, hogy 1987-től egyre gyakoribbak lettek az év közbeni áremelkedések, és egyéb elvonások. A Nagyközségi Közös Tanács tevékenységének utolsó szakaszában készült el községünkben a belső utak szilárd burkolattal való ellátása, a tűzoltószertár átépítése, a villamos áram kivezetése a temetőbe, valamint az óvoda teljes felújítása. A tanácsrendszer utolsó éveiben került sor a nem székhely községek területén az elöljáróságok felállítására. Az elöljáróság a falu tanácstagjaiból állt, akik maguk közül választották meg a községi elöljárót, Szólád esetében először Mohai András személyében. 1989. október 23-án Magyarország köztársaság lett. 1990. tavaszán parlamenti választások voltak. 1990. őszén a tanácsrendszer megszűnt. Újból önállóak lehettek a falvak, teret nyitva a fejlődésnek. A választásokra készülő pártok és független jelöltek jól látták, hogy az elkészült önkormányzati törvény adta lehetőségekkel mindenképpen élni kell és vissza kell állítani a község anyagi önállóságát. Szóládon a helyhatósági szabad választásokon három párt és párton kívüli független jelöltek versengtek a választók bizalmáért.

Az 1990. szeptember 30-án megtartott választásokon szavazólapra az alábbi személyek kerültek fel: Agrárszövetség részéről ifj. Aranyás Kálmán, Bartos Jozsefné, Bíró Imre, Kocka Gyula, Kovács Lászlóné, az FKgP jelöltjeként Nagy Lajos és Paréj Istvánná, az SZDSZ részéről Schrenk József és ifj. Tóth Gyula, ifj. Varga Sándor, független képviselő jelöltek voltak Balassa István, Elek Dezső, Károlyi János, Kiss János, ifj. Király József, dr. Nagy Ferenc, ifj. Szabó István, Torma Géza, Tóth László. A polgármesteri címért hárman vállaltak jelöltséget: Nagy Dániel László független, id. Tóth Gyula Agrárszövetség, Zsiga László SZDSZ.

A község lakói így választottak:

 Szólád első polgármestere Nagy Dániel László lett.

 Települési képviselők:   Balassa István, Elek Dezső, Károlyi János, Kiss János, dr. Nagy Ferenc, Szabó István, Torma Géza.

Mivel dr. Nagy Ferenc 1991. január l-jével az ügyészségi szervezetben helyezkedett el, összeférhetetlenség miatt lemondásra kényszerült, és helyette a kép-viselőtestületbe a soron következő legtöbb szavazatot elért jelölt lépett: Aranyás Kálmán. Az újonnan választott testület a falu gázvezetékkel történő ellátását tűzte ki egyik legfontosabb feladatául. Ezt a célt következetes munkával elérték. 1991. december 20-án megtörtént az ünnepélyes fáklyagyújtás és megindulhatott a gáz-fűtés a községben sokak örömére. A vezeték megépítése 15 millió forint volt. A munka 1991. márciusában kezdődött, igaz kicsit csúszott a határidő, de az eredeti összegért készült el (ingatlanonként 26.000 Ft-ba került a lakosságnak). Elkészült a közintézmények gázzal való fűtése, az úthálózat teljes felújítása, hirdetőtáblák elhelyezése, a temetői parkoló kiépítése, folyamatban van a futballpálya építése.

Az általános iskola alsó tagozatának visszahozatala már 1991. őszétől Gyurka Etelka, majd helyette Kleb Annamária pedagógusok alkalmazásával megtörtént. Igaz, hogy csak kilenc gyermek járt az első évben ide, mert sokan még tétováztak és Kötcsén maradtak, pedig a személyi és tárgyi feltételek biztosítva voltak.

A bátor kilenc tanuló osztályonkénti felsorolása:

első osztály: Szekér János 
második osztály: Swarcz László, Antal Szilvia, Császár Viktória, Csupor Szilárd, Szabó Gábor, Szekér László
 negyedik osztály: Koki Norbert, Szekér József

 Az óvodai ellátásra nagy gondot fordít a testület. Bővítették a szociális ellátást és a szociális étkeztetést. Fontos feladatként kezelik a falu nyugdíjasainak támogatását. Hangulatos nyugdíjas találkozókra és kirándulásokra is gondot fordítanak. A választások után a testület határozata értelmében körjegyzőség alakítására került sor. A körjegyző Méhész László lett. 1992. január 1 - től kényszerítő intézkedések miatt önálló polgármesteri hivatalt kellett létrehozni. A község első jegyzője dr. Gajda Pál lett.

A hivatal alkalmazottai:  Vörös Gyula igazgatási előadó, Nagy Ferencné adóügyi előadó, Németh Lajosné általános könyvelő, Bóka Jánosné pénzügyi előadó.

A falugazda feladatkört 1990. őszétől Komáromi János látja el. Jelenleg a falu lakóinak száma 705 és 720 között váltakozik. A vállalkozók létszáma folyamatosan nő, jelenleg 20-25 fő közt változik.

Kulturális élet, közművelődés a század második felében

1945 után a korábbi évekhez képest a népművelő, ismeretterjesztő előadások száma jelentősen megnőtt. Nemcsak helybeli pedagógusok, hanem a budapesti székhelyű, de regionális csoportokkal is rendelkező Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) előadói is többször megfordultak a faluban. A község közművelődésének szervezetté tételére a községi tanács elhatározta egy művelődési ház fel-építését. A József Attila nevét viselő kultúrotthont 1954. november 7-én avatták fel, mely a volt, időközben lebontott községháza telkén épült fel. Az építkezés részben tanácsi költségvetési keretből, részben társadalmi munkával valósult meg. A rendszeres filmvetítés is megoldódott, mert a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat szerződést kötött a tanáccsal, melynek értelmében a vetítési lehetőségért a berendezés egy részét cserébe biztosították. A közművelődést 1949-től a következő népnevelők irányították: Kovács György (1949-1957), Szakái József (1957-1975), Nagy József (1975-1979). 1979-től a közművelődés irányítása bizonytalanabb lett, az alacsony bérezések miatt a népnevelők gyakran váltogatták egymást, megnőtt a fluktuáció. A községi furulyazenekar, melynek vezetője Végh Béláné volt, először Siófokon, 1958. május 11- én szerepelt nagyobb közönség előtt sikerrel. Ez a zenekar és az énekkar szerepelt rendszeresen az állami és iskolai ünnepségeken is.

A község kulturális életének emlékezetes eseménye volt Bálint Sándor nép-rajztudós többszöri látogatása, aki a magyar népdalkincs legszebb darabjaival ismertette meg a jelenlevőket. Sajnos színpadi bemutatókra alig kerülhetett sor, mert a községi kultúrház színpadtere kicsinek bizonyult. A kaposvári Csiky Gergely színház is csak egy előadást tudott emiatt vállalni. A könyvtár életében jelentős változás 1953 után következett be. A feljegyzések szerint 1953-ban a könyvtár állománya 200 kötet könyv volt, helyiségét más célokra is használták, leginkább rendezvények, lakodalom vagy színdarab tartására. A könyvtár vezetője ekkor Kovács Gyula volt, aki mellékállásban látta el feladatát. Érdekes adalék, hogy 1959-ben a község lakói megrendezték a könyv ünnepét a könyvtárban. Egy év múlva Nagy Józsefné könyvtáros működése idején a következő adatok jellemzik a könyvtárat: Az állomány 660 db; az olvasók száma 137 fő, az évi kölcsönzések száma 3217 kötet. A falu lakosságának ezek szerint 12,3 %-a beiratkozott olvasó volt, ami országos átlagban is kiemelkedően jó aránynak mondható. Átlagban egy olvasó 23,5 kötet könyvet olvasott el; a teljességhez hozzátartozik, hogy a könyvtáros jelentése szerint a könyvtár helyisége nehezen fűthető. A könyvtár népszerűségét mutatja, hogy három évvel később a jelentésben már az áll, hogy a kölcsönző- és olvasóterem kicsinek bizonyult. 1970-ben az állomány csaknem négyszerese a korábbi jelentésben szereplőnek (2430 db), ugyanakkor az olvasók számában visszaesés mutatható ki: 106 fő a bejegyzett olvasók száma. Ez még mindig igen szép arány az összlakossághoz viszonyítva. A kölcsönzött kötetek száma kb. 570 db volt. A tanácsházán működő könyvtárhelyiség 1973-ban már nem felelt meg a kívánalmaknak. A tanácsi körzetesítés a könyvtárhálózatban is megmutatkozott: 1974-től bár önállóan működött, de már a balatonszárszói főkönyvtár fiókkönyvtáraként. Az önálló működés esetünkben azt jelenti, hogy a könyvek szerzeményezése változatlanul Nagy Józsefné irányításával történik, aki ekkor a Statisztikai Hivatal dolgozójaként, 350 Ft tiszteletdíjért végzi mellékállásban a könyvtárosságot, egészen 1981. július 1-jéig. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a 16 m2 alapterületű helyiség a továbbiakban alkalmatlan könyvtár céljaira. Ekkoriban a kölcsönzési idő hetente egy alkalommal délután 3-7-ig volt. Nagy Józsefné utóda 1981. júliusától Polyákovics Józsefné (Gyugyi Aranka) lett, aki hetente egy alkalommal tartott kölcsönző szolgálatot. Működése idején a könyvállomány 1982-től 1987-ig 249 kötettel gyarapodott, az olvasók száma az 1983-as 230 után visszaesett 204-205-re. A látogatottság egyenletesnek mondható, igaz, hogy kicsit visszaesett az 1978-as évhez képest. Az egy évben kölcsönzött kötetek száma átlagban 6180, 1978 és 1987 között átlagon felüli év volt az 1978-as 7262 kötettel, 1983. 6318 kötettel 1987. 6928 kötettel. A legnagyobb kölcsönzési forgalom 1986-ban volt, 8862 kötettel, miközben ebben az esztendőben volt a legkevesebb bejegyzett olvasója a könyvtárnak 10 éves visszatekintésben. Külön említést érdemel, hogy az ifjúsági olvasók száma meghaladta a százat.