AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉTŐL A KOMMUNIZMUS BUKÁSÁIG
NAGY DÁNIEL LÁSZLÓ - STIRLING JÁNOS
Esemény- és közigazgatás-történeti adalékok
Az előző fejezetben vázolt csendes, de töretlen gazdasági és társadalmi fejlődés menetében nagy törést okozott az első világháború utolsó éveiben egyre érezhetőbb háborús hiánygazdálkodás, amely ugyan közvetlenül nem rázta meg a falu életét, de másodlagos hatásaiban még évtizedek múlva is kihatott a termelésre. Elmond-hatjuk, hogy a megye községeinek hasonló adataival összevetve Szólád e tekintetben az átlagos szinten maradt. Annál nagyobb volt azonban a frontokon bekövetkezett emberveszteség. A község népességének arányában 48 hősi halott komoly veszteségnek számít, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a családfő nélkül maradt árvák, özvegyek életkörülményeinek romlását, valamint a község termelőmunkájában bekövetkező munkaerő csökkenést. Méltó, hogy kegyeletes megemlékezésül e kötetben név szerint is megemlékezzünk az első világháború hősi halottairól, akik nevét a Nagy József gazdálkodó kezdeményezésére 1925-ben felállított emlékmű is örök mementóként hirdeti az utókornak. A református templom előtti emlékmű Meggyesi Ferenc szobrászművész alkotása.
A község hősi halottai a világháborúban 1914-1918
Ától János Kolonics István
Balassa Lajos Kovács Péter
Benedek Károly Krézinger János
Bodó János László József
Bognár István Lipót Lajos
Bognár József Máj Jakab
Bóza János Mihály József
Bor József Nagy Dániel
A földművesszövetkezet és a termelőszövetkezet történetét tárgyaló fejezetrész Reőthy Ferenc munkája
Bőgős János Nagy Lajos
Csató Imre Nagy Vendel
Csató József Németh Sándor
Császár József Nix Imre
Dombi Károly Nix József
Friesz Imre Szekér István
Hajdú József Szekér János
Hollósi József Szűcs Lajos
Horváth András Takács János
Horváth Vendel Ürögi János
Kasza József Varga István
Kasza Lajos Varga Sándor
Kazi János Vidovics Imre
Kenyér lajos Vörös István
Kohn Zsigmond
 
Az első világháborúban elesettek
Az első világháborús emlékmű szobor emlékműve.
Megyesi Ferenc alkotása alakja, háttérben a református templom
1918. őszének eseményeiről szemtanúk visszaemlékezése alapján alkot-hatunk némi képet. A világháború harctereiről hazatérő katonák, lövöldözve, antiszemita hangulatkeltést szítani akarva jöttek a faluba. Az események, melyek az „Őszirózsás” forradalomba torkollottak, felbolygatták a falut. A forrongó hangulatban a katonák csoportokba verődve járták a falut. Pausar Károly uradalmi főerdész a református lelkész társaságában Schandl József plébános lakásán többször is összejött, hogy a feszült helyzetben megoldást találjanak. A plébános először katonai segítséget akart kérni, de a lelkész és Pausar ellene voltak a javaslatnak. Időközben a helybeli postamesternő értesítette a plébánost, hogy a randalírozó katonák Kohn Adolf szatócsboltját fosztogatják, és kilátásbahelyezték, hogy a Braun Gyulaféle kocsmát, majd a postát is kifosztják. Kohn Adolf családjával Boglárra menekült; leégett a plébánia épülete mellett levő Kenyér Dávid istállója. A zavargások januárig tartottak. 1919. januárjában tengerész különítmény érkezett a faluba a rend fenntartására. A két tisztet, Etkey és Mayer hadnagyokat a plébánián és a református lelkészi lakásban szállásolták el. Az időközben hazatérni akaró Kohn Adolfot kis híján agyonverték, végül is Varga Sándornál húzódhatott meg. A forradalom végnapjaiban Kaposvárról nemzetőrök egy csoportja jött a faluba Gyarmati János parancsnoksága alatt, de csak rövid ideig tartózkodtak itt, rövidesen elvonultak. E zavaros időkben a falu lakossága inkább szemlélője, mint résztvevője volt az eseményeknek. Sajnos az 1919-es esztendő még sok izgalmat tartogatott: A kommunista „Tanácsköztársaság” szégyenteljes 133 napja alatt a falu népe összeszorított foggal, de türelemmel viselte el a megpróbáltatásokat. Valójában a rémuralom közvetlen hatással nem volt a községre, legalábbis olyan mértékben nem, mint pl. a nem messze fekvő Balatonszemesre, ahol áprilisban a hagyomány szerint maga Szamuely Tibor is járt, és a Hunyady kastélyban hetekig tivornyázó proletárok tartották rettegésben a falut. Szóládon „mindössze” az uradalom és a község szarvasmarháit hajtották el. A helyzet augusztus közepére normalizálódott.
Nezdei táj
A hadiözvegyek és árvák a 20-as évek elejétől házhelyet és 400 négyszögöl telket kaptak Nezdén. A két soron megindult építkezéssel alakult ki a településrész mai arculata. A település prosperitása kb. 1959-től kezdett hanyatlani. Mára már csak 4 őslakos maradt a területen, a felhagyott épületeket részben tatabányai és budapesti állandó lakosok vették meg nyaralónak. A településhez tartozott a szóládi lösz-mélyút felé eső részen, Szabó István háza fölött a Nagy - Horog és a Kis - Horog (vagy más néven: Kaszásné - Horog) közelében mintegy 20 földbevájt pince, melyek közül néhányat még ma is használnak. Itt jegyezzük meg, hogy ma már csak az Esztergomi szőlőt munkálják többen, a terület elnéptelenedése és funkcióváltozása a korábbi tájarculatot megváltoztatta. Szólád közigazgatásáról századunk első felében a rendkívül hiányos, csak szórványban és nagyrészt visszaemlékezésekből rekonstruálható adatok miatt összefüggő képet nem alkothatunk. A legkorábbi adatok az 1870-es évek közepéig nyúlnak vissza. Ezekből is megállapítható, hogy a tanácsrendszer felállításáig (1950.) Szóládon önálló jegyzőség nem volt; hol a szárszói, hol a kötcsei, hol a tabi jegyzőséghez tartozott. A falu életét az elöljáróság irányította a mai faluháza helyén volt községházából, melynek egyik része hivatal, másik része lakás céljára lett kialakítva. Ismertebb jegyzők voltak, akiknek a neve fennmaradt: Csonka Zénó (Tab), Deák jegyző (Kötcse), Horváth Győző főjegyző (Szárszó), Henézi István (Szárszó), Boros jegyző (Szárszó).
Szólád pecsétje
Az elöljáróság élén a bíró állt, akit általában 3 évre választottak, de sokan voltak, akik 6-9 vagy 12 évig töltötték be ezt a posztot. Az 1860-as évektől a II. világháború befejezéséig - a teljesség igénye nélkül - az alábbi bírókról van tudomásunk: Kováts István (1875), Kováts Vendel (1890), Nagy Dániel (1891), Bódor István (1920), Szekér Vendel, Kenyér János, Lojál Lajos, Nagy József, Varga Sándor, Csató Sándor, Sarang József (Ő volt az utolsó hivatalosan választott bíró Szóládon). Helyettes bírókról fel- jegyzés általában akkor keletkezett, ha a bíró valamilyen oknál fogva akadályoztatva volt a tisztség betöltésében, így van feljegyzés Varga János, Nagy János helyettes bírókról, de elmondható, hogy a felsorolt bírók közül a tisztséget megelőzően többen töltöttek be helyettes bírói tisztséget is. Az elöljáróságon belül fontos megbízatás volt az árvagyám. E tisztséget be-töltők közül Kenyér Dávid, Kenesei Péter, Rezi István neve maradt fenn. Pénz-tárnokként Kenesei Péter nevére emlékeznek. Erdőbirtokossági elnökként az alábbiakról vannak adatok: Bodó József, Varga Sándor, Karsai József, Pacskó Sándor. Községgazdaként Nagy János neve maradt fenn, aki 12 évig töltötte be ezt a tisztséget. Előljáróként és esküdtként az alábbi személyek ismertek: Aranyás István, Varga Sámuel (1875. esküdt), Csató Ádám, Kovács János, Marosi Kovács Kálmán, Bodó József, Pikli János, Varga Ádám, Varga Lajos, Bajczi János, Bajczi Péter, Koczka Sándor. Hivatalos személynek számított az ún. húsvizsgáló is. Ilyen beosztást töltött be több éven keresztül Kenyér Dávid. Jár latlevél kezelőként feljegyzés van Aranyás Istvánról, Torma Péterről, Gyugyi Arankáról. Az elöljáróság döntéseinek közhírré tételét, valamint a hivatali határozatok kézbesítését a kisbíró (hivatalsegéd) végezte. A század első felében hivatalsegéd-ként működött Szekér Vendel, Csató József, Kajtár József, Koki József.
|
